A gluténérzékenység (cöliákia) az egész szervezetet érintő autoimmun-betegség. Kiváltója a kalászos gabonafélékben lévő sikér (glutén) egyik fehérjecsoportja, a gliadin, amit az ember normálisan az étkezései során fogyaszt el. A lisztérzékenység leggyakoribb formájában glutén fogyasztása hatására jellegzetesen sérül a vékonybél nyálkahártyája, ami emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz. Kezelése gluténmentes diétával lehetséges, de gyógyítani egyelőre nem tudjuk. A diétát egész életen át kell tartani.
A magyarországi előfordulásra vonatkozó adatok is részben becsültek. Egy 2002-es felmérés szerint minden 344. ember lisztérzékeny. Gyerekek körében készített vizsgálatok ennél sokkal gyakoribb előfordulást mutattak.
A betegek száma mindenesetre az utóbbi időben enyhe emelkedést mutat, ami adódhat abból, hogy a betegség megismerésével és a diagnosztikai módszerek tökéletesedésével egyre több esetet ismerünk fel, és abból is, hogy a cöliákiások családjában az előfordulás viszonylag magas, és családon belül hamarabb kiderül a betegség. Valószínű, hogy minden századik magyar ember érintett.
A lisztérzékenység alapvetően örökletes, kialakulásában azonban környezeti tényezők is szerepet játszhatnak, melyek közül a legfontosabb, hogy a táplálékkal glutén, pontosabban annak alkoholban oldódó formája, gliadin kerül a szervezetbe. A glutén a búza, az árpa, a rozs és a zab magjában található gliadinból és gluteninből álló fehérjekeverék. Ez az anyag teszi a lisztet ragadóssá, tartja össze a lisztes tésztákat.
A lisztérzékenység nem allergia, de a gliadin ahhoz hasonlóan antigén-antitest reakciót, immunválaszt vált ki a vékonybélben. A vékonybél nyálkahártyájának felületét bélbolyhok növelik, hogy a tápanyagok minél nagyobb felületen szívódhassanak fel. Az immunreakció következtében a bélbolyhok elpusztulnak (boholy-atrófia). A felszívó felület rendkívüli csökkenése miatt valamennyi tápanyag felszívódása romlik, emésztési, felszívódási zavar (malabsorptio) jön létre. Legfontosabb következményei az alultápláltság, vitamin- és ásványi anyag-hiány, és ennek nyomán különböző betegségek (pl. vérszegénység, csontritkulás).
A gluténnal való első találkozáskor alakul ki betegség, másoknál pedig csak jóval később, felnőttkorban.
Biztos, hogy a bélbolyhok nyálkahártyája valamiért áteresztőbbé válik a gliadin molekula számára. Ebben valószínűleg több tényező együttes hatása a bűnös, többek között szerepet játszhatnak kémiai és mechanikai hatások, gyulladásos folyamatok, fertőzések.
Viszonylag új felfedezés, hogy az emberi bélből és székletből kimutatható egyik adenovírus szerkezeti hasonlóságot mutat a mérgező gliadinnal. A lisztérzékeny betegek 90%-ánál sikerült kimutatni, hogy előzőleg adenovírus 12-es fertőzésen estek át, és valószínűsíthető, hogy a vírus elleni immunválasznak lehet szerepe a cöliákia kialakulásában. Az immunrendszer a fertőzés után a gliadin-sajátfehérje komplexre is úgy reagál, mint egy kórokozóra.
A betegek mindegyikénél kimutatható a szöveti transzglutamináz enzim elleni antitest, továbbá az immunrendszeri, ún. antigén-prezentáció egy meghatározott, speciális humán leukocita antigének termelődésén alapuló típusa. Az antigén-prezentáció módja genetikailag meghatározott, egyénre jellemző, s a benne résztvevő fehérjék típusától függ. Az európai fehér népesség körülbelül 30 százalékára jellemző az a fajta antigén-prezentáció, ami egyáltalán nem kóros, de érdekes módon a cöliákia kialakulásának egyik - bár nem elégséges - feltétele.
Ha a kóros folyamat egyszer elindult, akkor mindenképpen meg is marad, és csak a gluténmentes diéta segíthet.
A cöliákia legtípusosabb tünetei a hasmenés, akaratlan, kóros fogyás és a gyengeség. Ezek a diagnosztizált lisztérzékenyek 80 százalékára jellemzők.
Régen a tipikus tünetek alapján a lisztérzékenységet gyerekkorban kezdődő betegségnek tartották, de ma már tudjuk, hogy felnőttekben is igen gyakori. Azoknál a felnőtteknél, akiknek gyerekkorában a betegséget jellemző tünetek híján nem fedezték fel, felnőttkorban is nem típusos tünetek jellegzetesek, s így a betegség felismerése nehezebb.
Típusos gyermekkori tünetek:
A panaszok többnyire 14-18 hónapos korban, legkésőbb 3-5 éves korig, a lisztes táplálék bevezetését követően kezdődnek. A gyerekek étvágytalanná válnak, hánynak, hasuk jellegzetesen előredomborodik a fokozott bélgáz-képződés, a béltartalom nagy mennyisége és a hasfal izomzatának ernyedtsége miatt (pókhas). Tetemes mennyiségű székletük bűzös, csomós állagú, láthatóan sok zsírt tartalmaz, mert a bélbolyhok károsodásakor először a zsírfelszívás sérül. A bőr alatti zsírszövet kevesebb a normálisnál, a végtagok feltűnően vékonyak, a pókhas így még feltűnőbb.
Az alultápláltság miatt visszamaradnak a fejlődésben, kicsik, vitaminhiány, elsősorban a zsírban oldódó vitaminok hiányában fellépő betegségek, vérszegénység mutatkoznak. Az ilyen gyerekek kedvetlenek, nyűgösek, ingerlékenyek, nem játszanak, figyelmüket nehéz lekötni. Fáradtak, kimerültek, szívesebben fekszenek.
Felnőttkori tünetek:
A felnőtteknél 20-50, leggyakrabban 35-40 éves kor között jelennek meg az emésztőrendszeri tünetek, de nagyjából felüknél ezek teljesen elmaradhatnak. Minél későbbi életkorban fejlődik ki a betegség, annál jelentéktelenebbnek tűnő és különfélébb tünetekben nyilvánul meg.
|
A szervezet egy enzim hiánya miatt nem tudja lebontani a tejcukrot. A csecsemők főleg az első 6 hónapban, amikor még nem megfelelő a gyerekek ellenálló képessége, nehezebben birkóznak meg az idegen fehérjékkel. Ennek néhány esetben az lehet a következménye, hogy allergiás tünetek alakulnak ki. A tej elfogyasztása után azonnal vagy néhány órán belül jelentkeznek. Ezek bizony rendkívül súlyosak, és még a kicsi életét is veszélyeztethetik. Hányással, hasmenéssel, bőrkiütéssel járnak.
A másik változata késői tünetek néven ismert. Ez a tej elfogyasztása után sokkal később, napokkal vagy hetekkel jelentkezik. A gyermeknek gyakran fáj a hasa, nyugtalan, fáradékony, és ilyenkor is megjelenhetnek a bőrkiütések. Hogy az említett tünetek valóban a tej miatt jelentkeztek-e, azt úgy tudjuk eldönteni, ha megvonjuk a kisgyerek étrendjéből a tejet, ilyenkor a tünetek is megszűnnek.
Súlyos következménye lehet!
Ha nem kezeltetjük a liszt- és a tejcukor-érzékenységünket, és nem fordulunk időben orvoshoz, annak súlyos következményei is lehetnek, hiszen a tápanyagok nem tudnak rendesen felszívódni a szervezetben.
|
Egyre gyakoribb a tojásallergia kialakulása, Magyarországon nagyjából a lakosság 1%-a allergiás a tyúktojás valamely összetevőjére. A diagnózis legtöbbször gyermekkorban születik meg, hiszen az első tünetek akkor válnak nyilvánvalóvá, mikor a hozzátáplálás megkezdődik.
Ritkán erős allergia esetén az anyatejes táplálás során is megfigyelhető az anyai tojásfogyasztással összefüggő bőrallergia, ekcéma, hasi panaszok megjelenése. Tojásallergia ritkábban a későbbi életkorban is előfordulhat, illetve kialakulhat.
Nem szabad összetéveszteni az átmeneti intoleranciával, amely nagy mennyiségű tojás fogyasztása következtében létrejövő, múló tünetekkel lép fel, majd megszűnik. Ilyenkor a tojás egyszeri nagy mennyiségű fogyasztása okozza a tüneteket a szervezet túlzott fehérjeterhelése következtében.
Tojásallergia és a keresztallergia:
A tojásallergiások esetében is oda kell figyelni a keresztallergiára. A keresztallergia azt jelenti, hogy bizonyos anyagok ugyanazokat a tüneteket váltják ki, mint az adott fő allergén.
A tojás esetében ritkán keresztallergiát okozhat a csirkehús, illetve bőrérintkezés esetén a szárnyasok tolla is. A tyúktojásra allergiás személyek esetenként fürj- és pulykatojást fogyaszthatnak, azok alacsonyabb mértékű allergizáló tulajdonsága miatt.
Fontos tudni, hogy bizonyos oltóanyagok, például a 15 hónapos korban kötelezően beadandó MMR oltás is komoly tüneteket okozhat, mert az oltóanyagot csirkeembrióban állítják elő, illetve a lizozim tartalmú szemcseppek is veszélyesek lehetnek.
A tojásallergia tünetei:
A tojásallergia tünetei megegyeznek az egyéb ételallergiák tüneteivel: bőrviszketés, kipirosodás, bőrkiütés, száj körüli zsibbadás, az arc, a torok duzzadása, légzés nehézsége, hányás, hasmenés, hasi fájdalom. A tojásallergia diagnózisa tapasztalati, vagyis a tojás fogyasztását követő tünetek kialakulásán alapszik.
Amennyiben a tünetek összefüggésben állnak a tojást tartalmazó ételek elfogyasztásával: a tojás étrendből való kiiktatása (elimináció) megszünteti a tüneteket, majd az újbóli tojásfogyasztás (provokáció) után a tünetek kiújulnak, a diagnózis felállítható.
|